Hogyan kell túrabotokkal járni?

Úgy tűnik, hogy a túrabotokkal való gyaloglás viszonylag egyszerű tevékenység, és nem kell megtanulni a használatuk megfelelő technikáját. Kiderült azonban, hogy sokan helytelenül használják a túrabotokat, így nemcsak a hegyekben való gyaloglás ezen módjának előnyeit hagyják ki, hanem sérüléseket is kockáztatnak. Cikkünkből megtudhatja, hogyan kell helyesen járni a túrabotokkal, és hogyan lehet maximalizálni az előnyöket. 

A túrabotok helyes hossza

Mielőtt trekkingbotokkal indulna túrára, először is fontos, hogy a megfelelő hosszúságot válassza ki. Ha a bot a földön nyugszik, és a kéz a fogantyút tartja, az alkarnak párhuzamosnak kell lennie a talajjal, és derékszöget kell képeznie a karral. Az így meghatározott hossz a minimális érték. A fix hosszúságú botokat sík vagy közel sík terepen való járásra tervezték. Ez azért van így, mert enyhe emelkedőkön vagy lejtőkön nem lesz szükség arra, hogy hosszukat a terep lejtéséhez igazítsák. Ha azonban a terep változatos, vagy ha az útvonal meredek emelkedőkkel és ereszkedésekkel vagy traverzekkel, azaz lejtőn való átkeléssel jár, akkor az állítható hosszúságú túrabotok jelentik az optimális megoldást. 

Mi a célja az állítható túrabotoknak?

Az állítható trekkingbotok esetében fontos, hogy ne csak az eredetileg mért hosszhoz képest lehessen hosszabbítani, hanem rövidíteni is. Meredek emelkedőkön érdemes rövidíteni őket, hogy kényelmesen feljebb érhessünk és stabilan meg tudjuk tartani a pozíciót. A nem állítható, az előzőleg megadott mérésnél valamivel hosszabb konstrukciójú botok is hasznosak lehetnek. Egy ilyen modellt szükség esetén egyszerűen lejjebb markolunk, így egy időre megrövidítjük a bot hosszát. 

Másrészt a trekkingbotok meghosszabbítása szükséges, ha meredek lejtőn ereszkedünk lefelé – ez megkönnyíti az egyensúly megtartását. A hegymászáshoz hasonlóan a nyél speciális formáját is használhatja, hogy a botot még hosszabbá tegye. A legtöbb nyélnek van egy gerinc a tetején, amelyre a kézfejét támaszthatja, így néhány vagy tucatnyi plusz centimétert nyerhet.

A bot hosszának megváltoztatásakor mindenképpen ügyelni kell arra, hogy az erre szolgáló mechanizmus jól rögzüljön. A terhelés alatt összecsukódó bot veszélyes esést okozhat.

Útmutatónkban bővebben olvashat a különböző túrabot-típusokról, az anyagokról, amelyekből készülnek, és részletes útmutatást kaphat a megfelelő méret kiválasztásához: Melyik túrabotot válasszuk ?

Hogyan kell a túrabotokat megfelelően tartani?

Az, hogy hogyan fogjuk meg a fogantyút, nagy hatással van a túrabotok használatának lehetséges előnyeire. A botra támaszkodva kifejtett erőnk nagy részét nem a nyélnek, hanem a nyél tetejére erősített huroknak kell lefelé továbbítania. A kezünket alulról kell beletenni ebbe a hurokba, majd úgy kell megfogni a nyelet, hogy a hurkot is megfogjuk. A heveder ezután a kéz alatt és a csukló tetején halad át. Ha a kezét felülről dugja át a hurokba, és a nyélre szorítja, akkor nem fogja a szalagot, akkor rossz a fogás. 

Miért helyes az egyik fogás és miért nem helyes a másik?

A helyes fogásnál főként a szalagra támaszkodunk, így gyakorlatilag felesleges az ujjainkat a fogantyúnkra feszíteni. Ahhoz, hogy a rossz fogással a csuklónk a hurokon nyugodjon, sokkal kisebbre kell vennünk, és ez megnehezíti a kezünk behelyezését vagy eltávolítását a hurokról. Ez a probléma télen vastag kesztyűt húzva még zavaróbb lenne.

A megfelelő fogás a biztonságot is növeli. Ha csúszós talajon megbotlik vagy elveszíti az egyensúlyát, ösztönösen kiengedi a botot a kezéből, és az a csuklója alatti hurokban fog lógni. Ha elesünk – szintén reflexszerűen – megpróbáljuk az esést a kezünkkel tompítani, amelyben már nem tartjuk a botot. Ugyanebben a helyzetben, helytelen fogás esetén a bot a kezünkben fog lógni, és fennáll a veszélye, hogy a kezünkkel közvetlenül a nyélre esünk, és ez sérülést okozhat.

A túrabotokkal való gyaloglás technikája

Amint elkezdünk trekking botokkal járni, felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan kell ezt csinálni, mert nem mindenkinek természetes, hogy a bal lábbal történő lépéskor a jobb botra támaszkodik, a jobb lábbal történő lépéskor pedig a bal botra. Elég azonban rájönni, hogy a lépő lábbal ellentétes kézzel való használat jobb stabilitást biztosít számunkra, mivel a bot beillesztési pontja távolabb lesz a másik támaszponttól, vagyis a lábunktól. Ez az elv mind a sík talajon való járás, mind a felfelé és lefelé történő megközelítés során érvényes. 

Gyors gyaloglásnál kényelmetlen lehet, ha minden egyes lépésnél botokkal támasztjuk meg magunkat, mert az egymást követő kézmozdulatok túl gyorsan követik egymást, és a végén annyi energiát pazarolunk el a karunkkal való „hadonászással”, amennyit a botokkal való támasztással megtakarítunk. Ilyenkor futáskor két, vagy akár négy lépést is ki kell hagyni. Tegyünk két lépést a botokkal, és a következő két vagy négy lépésnél ne használjuk a botokat. Egy kis gyakorlással azonnal érezni fogja, hogy a botokkal való járás sokkal hatékonyabb. 

Ha nagyon meredek hegyet mászol, használhatod azt a technikát is, hogy mindkét botot egyszerre vezeted. Ha mindkét kezünkkel ellökjük magunkat, sokkal nagyobb erőt generálunk, ami felfelé tol minket, ráadásul egy harmadik támaszpontot is nyerünk, ami növeli a stabilitást. Azt, hogy mikor támasztjuk meg magunkat a botokkal – minden második lépésnél, minden harmadik lépésnél vagy még ritkábban -, aztán elsősorban a terep és a talaj diktálja.

A traverzeknél a legjobb, ha az egyik botot megrövidítjük, a másikat pedig meghosszabbítjuk, hogy kényelmesen, egyensúlyvesztés nélkül mindkettőre támaszkodhassunk. Ha egy ilyen ösvény vagy ösvényszakasz hosszú, ezt valóban érdemes megtenni. Az éles lejtőkön átvezető ösvényeket azonban gyakran cikcakkban járjuk be, hogy csökkentsük a meredekséget. Egy ilyen ösvényen időnként változtassuk meg a lejtőhöz viszonyított helyzetünket, és vagy jobbra, vagy balra sétáljunk a felfelé vezető lejtőszakasz felé fordulva. Néhány percenként botot cserélni nagy kellemetlenség lenne, de van egy egyszerű módja ennek is. Az ösvény szintje fölött vezetett botot egyszerűen meg kell rövidíteni egy pillanatra, a lehető legalacsonyabban megragadva a fogantyút, míg az ösvény szintje alatt vezetett botot úgy kell megfogni, mintha lefelé haladnánk, a kéz belsejét a bot fogantyújának tetején pihentetve.

Ahhoz, hogy a túrabotok használata meghozza a kívánt hasznot, súlyozni kell őket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal a lehető legnagyobb súlyt próbáljuk meg a botra helyezni, hiszen nem akarjuk azt a lehető legmélyebbre vezetni a talajba. A túlságosan enyhe támaszkodással azonban megfosztjuk magunkat a botok használatának egyik elsődleges előnyétől, nevezetesen a csípőízületre, a térdízületre és a bokaízületre nehezedő nyomás enyhítésétől. Ezért minden alkalommal, amikor a botot mozgatjuk, igyekezzünk azt a talajból kinyomni, ahogyan sífutás vagy nordic walking közben is tesszük. 

A hegyekbe magunkkal vitt botok természetesen nem jelentik azt, hogy állandóan használni kell őket. Az ösvény hosszabb szakaszain, ahol nem érezzük szükségét a használatuknak, nem kell a kezünkben hordani őket. Szinte minden hátizsák elején külön hurok található a túrabotok rögzítésére. Vannak olyan modellek is, amelyek rendelkeznek olyan megoldással, amellyel a botok gyorsan, a hátizsák levétele nélkül rögzíthetők és eltávolíthatók. Leggyakrabban két hurok található. Az egyik a hátizsák alján, a merevítő alsó rögzítési pontjához közel, a másik pedig körülbelül félúton ezen a merevítőn található. Ez az elrendezés működik a legjobban az összecsukható túrabotokhoz.

Mire szolgálnak a botok különböző csúcsai és lemezei?

Általában rendelkezésre állnak:

• Egy ultrakemény karbid hegy;
• gumi hegy (ha aszimmetrikus, akkor a megfelelő oldallal előrefelé kell felszerelni);
• kis tárcsák (kb. 6 cm átmérőjűek);
• nagy tárcsák (kb. 15 cm átmérőig).

Fontos, hogy a talajnak és a körülményeknek megfelelő hegyeket és tárcsákat használjon. Aszfalton vagy erősen köves terepen való járás esetén a botok hegyére gumírozott (általában a gyártó által szállított) hegyeket kell felszerelni. Ezek nemcsak védik a botokat, hanem mindenekelőtt növelik a tapadást és kiküszöbölik a keményített csúcs által keltett kellemetlen kopogást. 

Kemény talajon lemezek nélkül is járhatunk a botokkal. A kis tányérok hasznosak, ha homokos vagy sáros szakaszon járunk. Télen nagyméretű lemezekre lesz szükségünk. Ez nemcsak kényelmi, hanem mindenekelőtt biztonsági kérdés. Ha télen hegyi ösvényen túrázunk, általában olyan ösvényt követünk, amelyet több napon vagy héten keresztül ápoltak. Ha azonban csak egy kicsit is letér az ösvényről, ágyékig érő laza hóban találja magát. Egy lemez nélküli bot gyakorlatilag ellenállás nélkül beleszúródik az ilyen talajba, így esélyünk sincs arra, hogy támaszként használjuk. Ez eséshez vezet, és bár nem minden esésnek kell sérüléssel végződnie, az ilyen helyzeteket mindenképpen el kell kerülni. A hóba mélyen beleszorult bot könnyen elhajlik vagy eltörik, és ez ugyancsak nem kívánatos forgatókönyv. A nagy átmérőjű lemez nagy ellenállást fejt ki (ha van választási lehetősége, érdemes a rendelkezésre álló legnagyobbat feltenni), és ez megakadályozza, hogy a bot belesüllyedjen a hóba.

Ha úgy döntött, hogy a hegyekben túrabotokkal fog járni, érdemes szem előtt tartani nemcsak a helyes használatuk technikáját, hanem a magasságának és a tevékenység típusának megfelelő modell kiválasztását is. A Sportano.hu oldalon a bevált trekkingbotok széles választékát találja a neves márkák – Gabel, Leki, Kompredell, Black Diamond, Fizan, Viking, Campus vagy La Sportiva – kínálatában.