Búvárkodás

Az alapvető búvárfelszerelés uszonyokból, búvárszemüvegből és búvármaszkból áll. A búvárkodáshoz légzőcsőre is szükség van. A búvárkodásban sokkal ritkábban használják, a szabadbúvárkodásban pedig egyáltalán nem. 

A búváruszony két részből áll: a lábfejből és a tollból. A felépítésükben lévő különbségek a búvárkodás típusától és az úszás helyétől függnek. A flipperlábakat két típusra osztják. A pengés modellek lehetővé teszik, hogy a lábát az uszonyba csúsztassa. Ennek a kialakításnak köszönhetően nincs szükség búvárcipőre. A Kalosz búváruszonyokat kis mélységben történő szabadidős búvárkodáshoz használják. A pántos búváruszonyokat nagy mélységben való merüléshez is használják. A pántokat általában klipsz vagy csat rögzíti. A búvárcsizma fölött viselik, amely védi a lábat. 
 
Az uszonyok tollait keménységük és szerkezetük figyelembevételével választják ki. Kezdők számára jobb lesz egy puha tollakkal és a könnyebb mozgást biztosító réssel ellátott modell. A gyakorlottabb búvárok keményebb és rövidebb tollakat választhatnak. Ezek javítják a manőverezőképességet, de a lábizmok nagyobb mértékű bevonását is igénylik. 

A minimum, amellyel minden úszónak rendelkeznie kell, kétségtelenül a búvárszemüveg. Ideális esetben a tömítésüknek gumiból kell készülnie. Idővel nem deformálódik, mint egy szivacs, és ennek következtében nem engedi át a vizet. A búvárszemüveg jól használható, ha a víz felszínéhez közel merül. 
 
Jobb szemvédelmet nyújt a búvármaszk. Nemcsak szélesebb látómezőt biztosít, hanem lehetővé teszi a belső nyomás kiegyenlítését is az orrvédő jelenlétének köszönhetően. A gumitömítések és a szélvédő megakadályozzák, hogy a szemed vízzel érintkezzen. A legjobb modellek tartós edzett üveget használnak. A jó búvármaszknak (és a búvárszemüvegnek is) állítható pánttal kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi, hogy pontosan a fejre illeszkedjen. 

A sznorkel egyik legfontosabb paramétere az alakja. A légzőcsőnek nem szabad, hogy olyan szűkületek legyenek, amelyek megnehezítenék a légzést. Átmérőjének körülbelül 2 cm-nek kell lennie, hogy a levegő könnyen beszívódhasson. A snorkel megfelelő hossza legalább 30 cm. 
 
A szelepek szintén hasznosak. Ezek azonban nem minden csőben vannak jelen. A visszacsapó szelep megkönnyíti a víz kiöntését a sznorkelből, a labirintusszelep pedig megnehezíti a folyadék kiöntését. A cső és a maszk összekapcsolásához hasznos egy kapcs is. Ahhoz, hogy a két darab biztosan illeszkedjen egymáshoz, vásárolhat egy sznorkel-készletet. 

Azok, akik hosszabb ideig és nagyobb mélységben szeretnének merülni, felszerelhetik magukat az uszonyok helyére felcsatolható búvárcipővel. Megakadályozzák a lábak lehűlését, mivel gyorsan veszíthetik a hőt. Neoprénből készülnek, amely jó hőtani tulajdonságokkal rendelkezik. 
 
A csizma vastagságát a merülni kívánt víz hőmérsékletének megfelelően válassza ki. Meleg vizekben elegendő az 5 mm vastag neoprén. Hidegebb vizekben a 7 mm vastag csizma jobban beválik. Érdemes vastagabb talppal, valamint lábujj- és sarokvédővel ellátott modelleket választani, különösen akkor, ha víz alatti barlangokat vagy hajóroncsokat szeretne felfedezni. 
 
A tengeren is hasznos lehet egy olyan kés, amellyel át lehet vágni a hálót vagy a halászzsinórt. Ideális esetben két vágóéllel - sima és fogazott -, valamint fémkötél átvágására alkalmas pengével kell rendelkeznie. A búvárkések acélból vagy titánból készülnek. A sós víz maró hatása miatt az előbbi szilikonos kenőanyagot igényel a penge bevonásához.